NEM MIND VIGASÁG A VIGASÁG

Azon senki ne épitsen,

Hogy engem lát vigadni,

Mert örömet, a hol nincsen,

Néha lehet mutatni.

Hogyha olykor talál érni

Örömnek holmi gőze,

Másnak, okát nem kell kérni,

Mert ahhoz semmi köze.

Vidám legyek, vagy kedvetlen:

Senki arrul nem tehet,

Indulatom szemlélhetlen;

Napvilágra nem kelhet.

Mert örömemnek ösztönét

Valaminthogy titkolom,

Úgy bánatom eredetét

Másoknak nem panaszlom.

Ebben s abban volt már részem,

Még a szerencse hagyta,

Bút s örömet érzett szivem,

Tudja, a ki próbálta.

De már lelkem eztet, aztot

Okosan viselheti,

A ki mihez hozzá szokott,

Aztat könnyen türheti.