Nem sokat szeretett

Ő nem sok embert szeretett.

A szíve mély, de zárt világ volt:

Különös kőfallal kerített,

Mély futó-árokkal határolt.

S hogy őt szeretik: alig hitte:

Őt, önmagáért, semmi másért,

A szívébe zárt mély világért.

Úgy szeretném megmelengetni most

Az ő szívénél melengetett kézzel

A nem-sok embert, akit szeretett.

Itt most ezt a két drága gyermeket:

Testvérének gyermekeit:

Testvéremnek gyermekeit.

Be jó lett volna gyönyörködni bennük,

S egy-öleléssel fogni őket át -

Nekünk, kik szerteágazó családfán

Maradtunk mind a ketten: oldal-ág.