Nem szabad feledni

Hadd éljek még - hogy beteljék felettem,

amit számomra valahol kiróttak.

Be akarom még csukni az ajtókat.

S kinyitom az ajtót, mit elfeledtem.

Kit megbántottam, megvígasztalom majd,

ki megbántott, azon még bosszut állok.

Korán kelek, hogy lássam a világot,

s estente halljam még a régi lomb-zajt.

Egy-két szegénynek még levelet írok.

Megnézem még a szabadkai házat,

hol porba vert a gyász és a gyalázat

egy nyári éjen s sírok, újra sírok.

Elutazom oda, hol sose jártam.

Egy ismeretlen ablakon benézek.

Józan leszek, rikkantok, mint a részeg.

Sötétbe járok. Járok a sugárban.

Aztán, mikor elérkezik a vesztem

s végére hajlik már emberfeletti

nagy életem - mert nem szabad feledni -

tisztán és fényesen a sírba fekszem.