Nem tragédia

Testvér! Ez nem tragédia.

Talán egy fájó szép hiba.

Kopogó, szívet-verdeső,

ólomzenéjű halk eső.

Csikorgó köd, mi fojt, mi vág

ki nem csirázott csók-virág.

Könnyes párna, alvó falu,

bezárt retesz, csukott zsalu.

Hiába elsírt halk szavak,

mikor mindenütt alszanak.

Mindig régi és mindig új,

Derékon-törő mázsasúly.

Egyszer Jézus, másszor Tamás...

A szivbe véső nyilalás,

életem szelídült emléke

és aztán béke, béke, béke...