Nem urad és királyod

Kicsi leány, hidd el nekem:

Nincs olyan férfi,

Aki egy lány tökéletes

Szerelmi szent-áldozását megéri.

S ha volna is: hogy követelheti,

Hogy megtagadd magad?

Te Lélek vagy: kiolthatatlan Fény,

Megsemmisíthetetlen külön-lény,

Isten-gondolta külön-gondolat.

S kötötten is szabad.

Szabad.

„Semmiért Egészen”??

Istenkísértő őrült akarat

Képzelhet csak el így, rabnőjeképpen.

S hiába úgyis:

Nem lehet egészen.

Megíratott, hogy: „Az egyén szabad

Érvényre hozni mind, mi benne van,

Csak egy parancs kötvén le: szeretet.”

De szeretni csak szabadon lehet.

Egyenlő méltósággal.

Külön világ, szemben külön világgal.

Az eggyéolvadásuk: csoda, ünnep.

De nincs embernek emberen hatalma.

És semmi sincsen, amit követelhet.

Azért, ha jönne modern Farao,

Ki lelked vágyik leigázni,

Az Isten képét benned megalázni

S gúlához követ hordani marasztal:

Pattanj vissza acélos daccal!

Kicsi leány, akárki lesz a párod:

Te önmagad vagy, és ő önmaga.

Együtt: Isten két iker-csillaga.

Kicsi leány, akárki lesz a párod:

Szegény, szánandó embertársad ő,

Nem urad és királyod.