Néma jajszó

Ó boldog az, ki idejében elmegy,

Mikor remény ég még a homlokán

És úgy néz végig napjai során,

Mint arcélén egy győzelmes seregnek.

De jaj annak, ki él még s már halott,

Előtte semmi és mögötte minden,

Keze remegve babrál egy kilincsen,

Amely kinyitna egy vakablakot.

Barátaim, ne nézzetek ma engem,

Ki az üres és süket végtelenben

A semmit várva vergődöm magam.

Imádság, átok, minden hasztalan,

A jóság és a szépség sírva néznek,

Hisz nemrégen még a szívemben éltek.