Néma költő mentsége

Ó ne cívódj a szegény művésszel,

hogy néma, bár a szíve meghasad:

mely kovács az, aki puszta kézzel

gyúrni merné a meleg vasat?

Könnyű annak, ki hideg viasszal

formálgatja játékbábuját:

laza forma; mégis percig azzal

gondjainak játszat csicsuját.

S boldog kinek bőre sérthetetlen,

mint a Siegfried meztelen meze,

minden-értő, mindig érthetetlen,

mint az asbest istenek keze.

Jaj de lelkem nem szilárd sziget,

hanem hányt hajó e tengeren

s máris annyi hév vas égetett:

csupa hólyag fájó tenyerem.

Nyílt seb bőröm minden pórusa,

minden új érintés újra kin:

s vakon zsong a kínok kórusa

idegjeim tépett húrjain.