Néma vidéki ház

Napfényben égnek a fehér falak,

S mégis jeges, halottas, téli gyász van

az elhagyott, magányos úriházban.

Kikerüli az utas hallgatag.

Távol fürdőhelyen mulat az úr,

a zárt szobákba bíboros homály ég,

a billentyűsoron bámul az árnyék,

a zongorán áll egy Chopin-mazúr.

A kéményekből füst nem göngyölög,

szundítnak a kutyák a fák mögött,

sejtelmesen susognak a sötét fák.

És senki sem tud a ház asszonyáról,

hogy él-e, vagy pihen sírjába távol?

A zord cselédek kérdésedre némák.