NEMCSAK MI VÉNÜLÜNK...

Nemcsak mi vénülünk, mi emberek...

Mi volna, ami nem vénülne meg?

Nézzétek a napot, ha jön a december:

Nem valóságos öregember?

Későn ébred, s alig

Hogy fölkapaszkodhatik

Az égre, oly erőtelen;

Mogorván néz a világra s hidegen,

S olyan korán ledől megint ágyára.

Majd végesvégül

Azt is megérjük, hogy megőszül,

És ekkor... ekkor fehér lesz sugára.