NÉMELY MAGYAR KÖLTŐKHÖZ

Fájdalmas mélyből s felleges magasból

ím, hallgassátok megfagyott szavam!

Mindent kiszívott lelkem hőfokából

e mai kor, melynek zord arca van!

S míg a barátok jobb kezet kínálnak,

tudom, a balban ott van a gyilok...

Fájdalmas mélyből s felleges magasból

szavam felétek még dörögni fog!

A fényességben, vajj, ti mit kerestek?

hol az igazság lakozik szüzen!

Én meg se látom, ha egy nap elestek,

az öröklét tinéktek nem üzen!

Nem ott a fény, hol meggyújtják a lámpát,

a végtelen sugára a világ!

És biztos útat keres, aki gyönge -

de az erős fütyülve nekivág!

Kuckóban éltem mindig egymagamban

és elfordultam, hogyha jöttetek!

Ti, mint a rimák, smink alatt zokogtok,

én gőggel nézek el fölöttetek!

Csak bömböljetek ünnepi menetben

lefüggönyözött ablakom alatt!

E szegény kornak bús, fekete lantja

az én kigyulladt kezemben marad!...