Némely modern psychológnak

Ti hiénák, akiknek vágya éhes

Vetni új, olcsó prédát a tömegnek -

Mi közötök a költő életéhez?!

Én nevetlen undorral nézek rátok,

A halott óriásnak zsebeit

Akik vigyorgó kéjjel kotorjátok.

Néktek vetette aranyát-ezüstjét -

Most feltöritek lelke zárt fiókját,

Kutatva krajcárok után - ti törpék!

Láttátok, mint pusztán lángoszlopot -

De számotokra égetőbb titok nincs,

Mint kérdezgetni, mit evett, ivott?

Hogy élt? Mert néktek ez fontos: az élet!

Sivár, szegényes, szürke háttere

A halhatatlan, fényes költeménynek!

Hiénák, kik a király titkait

Nem tisztelve - s a szemfedő szemérmét -

Kiássátok, amit a sírba vitt!

Ó hiénák, akiknek vágya éhes

Vetni új, olcsó prédát a tömegnek -

Mi közötök a költő életéhez?!