NÉMULJATOK MEG...

By Mihály Tompa

Némuljatok meg kishitűek,

Baljóslatok gyász varjai!

Kik e hazának rosz jövendőt

Szerettetek csak jóslani,

Hol láttátok, hogy este légyen,

Ha még csak a dél közeleg?

Ki roszat kivánt e hazának:

Az Isten verje meg!

Szeretjük a békét, legyen bék!

De a harctól sem rettegünk;

Éljünk, ha él a szent szabadság,

Ha vesz, vesszen bennünk s velünk!

A népszabadság földje szántva!

Ültessetek, ültessetek!

Ki abba boldogságot ültet:

Az Isten áldja meg!

Isten jóvoltából megértük

A várva várt boldog napot:

Hogy nem a születés, de érdem

Előtt emelünk kalapot;

Most már ember lesz minden ember,

S tesz egy boldog nagy nemzetet,

Ki mást akarna e hazával:

Az Isten verje meg!

Huhogjatok, huhogjatok csak

Sötétség gyáva baglyai!

Ó várak s klastromok zugában,

Mind, mind le fogjuk rontani

Az elvénült falat, s belőle

Rakunk szép, uj épűletet,

Az építők kezit, munkáját

Az Isten áldja meg!