NÉPDAL.

Piros rózsát szakasztottam,

Szép szeretőt választottam,

Piros rózsám hamar elhervadott,

Szép szeretőm jaj elhagyott!

Csalfa leány Isten veled!

Megvetetted szerelmemet;

Sárga levél esik le a fárúl,

Az én orcám sárgúl, sárgúl.

Akárhol lesz bujdosásom,

Mindenütt csak képed látom;

Édes mosolygású csalfa képed

Mint az árnyék úgy kisérget.

Majd ha én a sírba szállok:

Szakassz arról egy virágot,

S ha kebledhez szúrod, - gondolj reám

Édes leány, csalfa leány!