NEVETNI VAGY NEM NEVETNI

Ma még szerencsevárni tudtam,

(ám nevessen ki, aki tétova!)

Álomport szedtem, kinban elaludtam

és kemény inget vettem én:

a szív legyen kemény!

A szív keményre kivasalva,

(ám nevessen, ki még nevetni tud!)

S még tiszteleg, látván, hogy meg van halva

s kemény lépéssel megy tova.

S fogat szorit: hova!

Kemény szív kell ehhez, kemény szív,

(ám nevessen, ki még nevetni mer!)

És viadal, mit ronggyá égett ész vív.

De - csak szerelmes voltam én

s csak az ing volt kemény.

Egy karcsu giggen, lenge giggen

(s most ne nevessen senki, senki már!)

a legszebb uccán egy nő végiglibben,

ki tegnap sikos térdeit

feszítve, kérve hitt.

A szépsége... oly szent e szépség,

hogy megszépül tőle a tarka népség,

hogy óráról-órára nő.

Ó szép nő! drága nő!

A karcsu giggen ült kecsesen:

A kemény ingre sár? vagy vér?... mi freccsen...

Az ember áll és vár és néz -

halálos kín, hogy ne nevessen.