NÉVNAPI KÖSZÖNTÉS [2]

Kár hogy a pap megkeresztelt,

Jobb volnál pogánynak,

Mert pogány vagy és kegyetlen

Híved fájdalmának.

Vagy ha már meg kelle lenni,

Mondtak volna másnak,

Szép-, hamisnak, kellemesnek

Csak ne Laurának.

Mondták volna: légy gyönyörré

Mindenek szemében,

És örömnek kútfejévé

Férfiak szivében;

Vagy neveztek volna inkább

Fájdalom napjának,

Gyötrelmemnek, bánatomnak,

Búm okozójának.

Gyötrelem bár s bánat és bú,

De az enyém volnál,

Már keresztségedtől fogva

Lelkemhez tartoznál.

Hát ha még jobb szíved volna,

Hátha még szeretnél,

Lelke lennél életemnek,

Drágább en lelkemnél.

Nincs az a kincs, nincs dicsőség,

Melyért od’adnálak:

Egy életre elég volnál

Isten áldásának.