NÉVNAPI KÖSZÖNTŐ

Kedves jó barátunk, Francisce Mentovich!

Búban, fájdalomban te sohase voníccs,

Sőt a gondok felé még csak ne is konyíccs,

Minket bús pofával sohase szomoríccs.

Hanem legyen élted az üdvtől otromba.

Nőjjön örömöd, mint esőtől a gomba.

Gyönyöreid háza sose düljön romba.

Az ég hozzád soha ne legyen goromba.

Miképen Aeneás bujdosott Trójából:

Bujdossék a balsors szíved kunyhójából;

Legyen élted szép fa, mit nap s szellő ápol,

Sokakra árny készül lomb-koronájából.

Fa, melynek gyökerén nem rágódik féreg,

Életnedvét meg nem keseríti méreg,

Mert a barátság és szerelem testvérek,

A csizma sarkába szükséges a kéreg.

Sose törjön félre kedved csizmasarka,

Legyen örömödnek bugyogója tarka,

Ne legyen életed rövid, mint nyúl farka,

A sorsnak irántad ne legyen szűk marka.

Boldogságod fénye legyen szép szivárvány,

Rajta, mint egy hídon, szép tündérek járván,

Ne bántson a métely, sem másféle járvány,

Hanem oly erős légy, valamint a márvány.

Élj soká, barátom, becses kontentumod

Szerinti napokat, míg e pályát futod,

S ha végtére elér emberi fátumod,

Milliókról szóljon a testamentumod.

Ezeket szörzötték egy hideg szobában,

János mester egyik, Arany mostanában,

Továbbá Szász Karli, gondolván magában,

Hogy jót kívánni is jobb kadenciában.