New Yorki levéltöredék

„Itt küldök egynehány képeslapot.

De rájöttem már, hogy mért nem kutat

A fürge fényképész itt templomot.

A felhőkarcoló hétköznapok

Égbefúrták ormótlan fejüket:

Eltűnnek ötven emelet tövén,

- Hiába tornyosak az ünnepek.

A vörös téboly vak falansztere

Lerontja másutt a templomokat -...

Itt - e titáni égberohanásban

Az Isten nem halt meg, - csak lemaradt.

Ide erdélyi hegyek kellenének,

Hegyek a felhőkarcolók mögé -

Hogy tündököljön az örök Arány,

És kitűnjön: a dicsőség kié.”