NÉZEM A LÁMPÁT

Nézem a lámpám. Villamos lámpa.

Fűti egy titkos, rejtett erő.

Tompa árnyékból csillogó élet lesz,

Ahogy belőle fény tör elő.

Nézzétek, milyen megfoghatatlan,

Csupa titok, csupa hatalom

S mégis, fényével akkor pompázhat csak,

Mikor én, az Ember, akarom!

Midőn lefekszem s oltom a lámpát,

Váratlanul azon akadok:

Mi lenne, hogyha többé föl nem gyulna

S örökre sötétbe maradok!