Nietzsche Naumburgban

Egy árny kószál a parkban őszi estén,

Szánd meg s imádkozz érte jó keresztény,

Az égbe tört és pórul járt szegény.

Most vánszorog, jár körbe-körbe némán,

Nagy homlokán és kiégett szemén árny,

Nincs nála nyomorúbb e földtekén.

Mégis ti, kiknek a menny megigérve,

Ti jámborok, reám figyeljetek,

Hős és nemes e szánandó beteg!

A gondolatcsaták közt folyt ki vére

S bár mennyetekre nem váltott jogot,

E földre onnan egy kis fényt lopott.