Nihil

Utoljára még elmentem volt szeretőmhöz

És beszélgettem vele a lépcsőházban:

Bementünk, mert kint nagyon fújt a szél

És kemény csöppek estek.

Végleg elbucsuztunk, már nem szeretem:

Aztán lementem a Rottenbiller-utcán,

Vettem gesztenyét, de nem tudtam lenyelni,

Találkoztam Biró barátommal.

Biró beszélt a neo-impresszionizmusról,

Én mondtam: mindent abba kell hagyni:

A művészetnek ne legyenek korlátai -

Se ütem, se vonal, se szín.

Vagyis az a művészet, amit az ember gondol,

És ha nem gondol semmit, az is művészet -

És ha csak érez valamit, az is művészet

És ha neked nem, hát nekem.

És ha neked ez nem képez művészetet

Kedves Ernő: hát akkor nem művészet -

Nem is az a fontos, hogy művészet-e

Vagy sem; - nem az a fontos.

És ha ez nem művészet: hát nem az,

De akkor nem is kell művészet -

Mert az a fontos, hogy figyeljenek

Az emberek és jól érezzék magukat.

Biró dühösen ott maradt az utcán,

Én meg bementem egy kávéházba:

Akkor egy szélroham jött veszekedve

És bevágta az ajtót.

A szélnek mondtam egy gorombaságot,

Kávét ittam és olvastam egy lapot:

Valami cikk volt a versköltészet céljáról,

De nem egyeztem meg vele.

Ja igaz: a lépcsőházból lejövet

(Még ott, volt szeretőmnél) arra gondoltam,

Hogy most meg kellene dögölni

És kiölteni a nyelvemet.