Nincs búcsúzás

Nem búcsúzom, mert nincsen búcsúzás.

Életfolyóim mind tengerre szállnak

S az örök égbe tér minden múlás

S végtelen minden partja a halálnak.

Nem búcsúzom, mert nincsen búcsúzás

És mindenhol csak múltam tája várhat.

Nem búcsúzom, mert múltak tája vár.

A régi én talál rám szomorúan,

A régi én, kinek ősbúja fáj

S új bánatommal osztozik csitultan.

Nem búcsúzom, mert múltam tája vár,

Hol új tájakra vágyva, elvirultam.

A régi én talál rám szomorúan

És kérdezi: hol voltál, jó fiú?

S én felelem: a múltakon búsúltam

S beláttam, hogy minden távozás hiú

S nincsen bolyongás, csupán körbe-körbe

S megtérünk minden vándorok, örökre!