Nincs enyhe szó...

By Sándor Reményik

Nincs enyhe szó, nincs simogatás annyi,

Hogy elborítsa egy ütés nyomát;

Hogy feledtessen egyetlen göröngyöt:

Nincs a világon annyi simaság.

Nincs erdőn, tengeren oly nyugalom,

Nem jő évek során oly csendes óra,

Hogy fölriadni ne tudnánk belőle

Egy emlék-harang-kondulóra.

Hol mérgezett, fekete vér szivárog,

Nincs annyi gyolcs, mely betömné a rést,

S a sértett szív, hogy csak azért is fájjon,

Letépi mindíg-újból a kötést.