NINCS SARKANTYÚM...

Nincs sarkantyúm, hogy rughatnám szügyön

a csontoslábú táltost: az időt.

Nincs sisakom, el nem takarhatom

a fejemet, mely bús felhőkbe nőtt.

És kardom sincs, hogy pengéjét szivem

mélyébe szúrjam, ha vesztes leszek.

Csak egy rózsa volt a szívem fölött

s hideg kezeddel azt is leveszed.

Harcolnom érted így hát nem lehet!

Légyen hát béke mivélünk, szivem.

A béke aranytűje mélyre fut:

szívem, nevetve találtál sziven!