NINCSEN BOCSÁNAT!

Vétkeztél, ember? Jaj neked!

Jóvá többé nem teheted,

Örökre a fejedre lázad.

A Természet igaz biró,

Viseld el, mit reád kiró:

Nincsen bocsánat!

Hiába könny, hiába vér;

A rossz termékeny és pazér,

S nem törli el a bűnt a bánat

A vér megint csak vért kiált,

Ha elfogadtad, mit kinált:

Nincsen bocsánat!

Bajtársad engesztelheted,

Nem az örök Természetet,

Mert urad ő, nem léha társad.

Egy élet neki semmiség,

Hiába szolgáltatsz misét:

Nincsen bocsánat!

A Természet nem cinkosod,

A vért soha le nem mosod,

Viselje a csapást, ki támad!

Igazságos s kegyetlen ő,

Mert igaz és egyetlen ő:

Nincsen bocsánat!

Hiába vagy másokra bősz,

Te vagy, te vagy a felelős!

Bűn árnya jár mindenütt utánad.

Parázna volt és szapora

Mindenha Sátán tábora:

Nincsen bocsánat!

Büntessed, ostorozd magad,

Míg szíved ketté nem szakad,

S minden csöpp véred szét nem árad!

A fájdalom nagy tanitó:

Magad fölött légy te biró,

Ha nincs bocsánat.

Emeld föl vérző homlokod,

Ha nem lehet lerontanod,

Mely bosszuért kiált, a vádat!

Legyen az önvád emelőd,

Szentté a dac avassa őt,

Ha nincs bocsánat.

Hagyd omlani, mi összedőlt,

S a fájdalom lesz nevelőd,

Tudás forrása lesz a bánat.

A szenvedés nagy hatalom,

Új, bűvölő világba von,

Hol nincs bocsánat!

Még bánatodra büszke léssz,

Tenátkodat viselni kész,

S hogy meg nem ejte korcs alázat.

És áldod ama nagy birót,

Kinek örök törvénye szólt:

Nincsen bocsánat!