NINCSEN, SEMMI SINCS

Nincsen a világon, semmi sincs,

Hazudunk, belül boszorkányos,

Kicsi körön,

Még bús öröm sincs a tanyánkon,

Nincsen öröm.

Gyászaink sem gyönyörüek, jók,

Nem zsoltározók, régi teltek

S kiket sziveltek

Tegnap még a szivek,

Ma úgy temetik el fásan,

Mint temetendőt.

Urak még a jól-lakott bendők,

A tegnapi urak,

A tegnapi öröm.

Kényes, fájó életem inkább

Összetöröm,

Mint fajzatom undorát lássam.

Emberség és jóság csak szavak

S a meghatott,

A megrémült világ nincs sehol

S fáj, hogy vagyok

S fáj, hogy nem lehetek büszke arra,

Hogy ember vagyok.