Nősülő barátomnak

Első szerelmem édes álmi,

Beh messze, messze szálltatok!

Boldog napoknak czimborái,

Ti is beh szétszóródtatok.

Sok régi pajtás most családja

Mosolygó kis körében ül;

Menyecske lett sok vig leányka:

Csak én maradtam egyedül!

Te is megnősülsz, azt beszélik

(Örömhir és mégis komoly).

Csapongó lelked szenvedélyit

Békóba verte lánymosoly.

Te is már nyugalomra vágyol;

Fellángoló véred lehül,

S eszedbe jut a bibliából,

Hogy nem jó lenni egyedül.

Irígykedés fog el, barátom,

Hogy egybeforrott szívetek.

A szerelemnél e világon

Tisztább gyönyört nem ismerek.

Önzés, rideg közöny, gonoszság

Elől csupán az menekül,

Kinek szerelmét viszonozzák...

Nő boldogithat egyedül.

Ha vérző seb támad szivedben,

Egy áldott kéz hegeszti be;

Ha panaszod van sorsod ellen,

Legjobb talizmán nőd szive.

Megsímogat, letörli könnyed’,

S ha megmar a világ ebül,

Vagy írigyek szivedre törnek,

Ki véd?... A hitves egyedül.

Nekem a házasság szigetje

Idegen föld, csodás beszéd.

Szomoru lelkem számkivetve

Hallgatja, mint tündérmesét.

A bánat mint hajótöröttet

Űz, ver, dobál szünetlenül,

Hogy soha, soha ki ne kössek

S holtig bolyongjak egyedül.

Szivem a kétkedés tanyája;

Vergődő, lázas, ingatag.

Nem teljesűlhet semmi vágya,

Örökké szomjazó marad.

Örömeimnek poharába

Keserü méregcsepp vegyül...

Csak menj barátom, menj a nászra,

Én igy halok meg - egyedül.