Notre Dame de Lorette

Hurrá! A győzelem mienk,

Szép nap ragyog ma ránk,

Mondották a domb tetején

A hős német katonák.

A domb tetején kápolna állt,

De most már csupa szilánk.

Ott lelték kéken, fehéren Őt,

A lorettói Máriát!

Karjai között repesett

Vérző kicsi fia.

- Áldd meg a fegyvereinket, ó,

Asszonyunk, Mária!

Mária, fájdalmas Anya,

- Dicsértessék neve -

Csak nézett szent szomorúan

És semmit sem felele.

- Gloire! A győzelem mienk,

Ez a dicsőség hajnala!

Ujjongta a domb tetején

Száz francia katona.

És ők is ott lelték szomorún

Máriát a romok alatt.

- Notre Dame - mondották neki -

Áldd meg e nagy diadalt!

És Mária, fájdalmas Anya

Választ nekik sem adott.

S másnap megint hős németek

Tartják a magaslatot.

A lorettói Notre Dame,

Nem német, nem francia,

Neki csak fáj, fáj, egyre fáj,

Hogy vérzik drága fia.