NOVEMBEREST

Novemberest. A város szélén járok.

A Kőrös fázik. Egy kutya ugat.

Az íves, bordás, nagy vasúti hídra

fakó bánatot ejt a napnyugat.

Kabátom szélén kóróvert barázdák.

Nagy füstöt okád az utolsó ház.

Kezem remegve a szívemre hajtom:

valaki messze-messze zongoráz.

Az ősz ködén át felémzongorázza

az augusztust, a szeptembert: Meát...

Az esti gyors süvítve jő keletről

s robog nyugatra a vashídon át...