NYALKA HUSZÁR

Nyalka huszár, honnan oly vágtatva?

S hogy’ tettél szert vezeték lovadra?

Engem uccse’, gyönyörű egy állat:

Adok érte jó forintot százat.

„Azt ne tőlem, a kardomtól kérdje:

Markolatig vérbe gázolt érte.

Tegye vissza, kérem, foglalóját;

Hadnagy uram, nem eladó jószág.”

Ejnye, fiú!... no de, annyi mint a...

Nem teszem én erszényemet vissza:

Kétszer annyit mondok, s ahogy illik,

Lefizetem utolsó forintig.

„Hadnagy uram, megkövetem szépen:

Egy szó mint száz: nem eladó nékem.”

Hogyne volna, mennydörgős huszárja!

Ráadásul még egy száz, megjárja?

„Mi tagadás! helye vón’ a pénznek,

Fel is férne ily szegény legénynek;

Hanem egy új tisztnek lova nincsen:

Jó pajtásom: neki szántam - ingyen.”