Nyár

Esik a nap!

Szakad a súlyos, sűrü zápor

zuhogva istenigazából.

Állok, s nyakamba hull a lángderűs ég!

Óh gyönyörűség!

Részeg darázs

ráng körülöttem tág körökben,

ide röppen és oda röppen:

visszatérő csapongás, lenge hűség...

Óh gyönyörűség!

Hangos virág

kiált, bíbor szinekkel esdve,

hogy jöjjön már a bíbor estve,

hogy halk pohárka harmatok lehűtsék:

Óh gyönyörűség!

Tornác fölött

szédülve és legyet riasztva

fúl a cseléd, liheg a gazda;

álmai: friss sörök, mély pince, hűs jég...

Óh gyönyörűség!

Boldog a nap:

de boldogság a vágy gyürűsse!

Boldog a nap, s vágyik a hűsre...

Szeretlek s bújok tőled, lángderűs ég!

Óh gyönyörűség!