Nyárai Antalnak

A homlokunkon hervadt venyigével

Már nem köszöntjük a kelő napot

S rakétáinktól nem ragyog az éjjel,

Csak tűnt öröm könnyharmata ragyog.

Az élet tegnap oly telt serlegéből

Üröm tekint már s gond seprűje néz

S te jössz elénk a gazdag messzeségből,

Boldog szigetről, bátor tengerész.

Te jössz felénk és fiatal borággal

S dús borostyánnal mosolyog fejed

S szemedből a mi tűnt napunk nevet

És szavaidban álmunk vágya szárnyal,

Szabad vígan e szürke táj felett

S elmúlt nyarakból hoz üdvözletet.