NYÁRBAN.

Meg van áldva, felruházva

Kalászfővel a barázda:

Meg is zendül ott maholnap

Éneke az aratóknak.

Várjatok még, hadd viselje

A jó föld a koronát;

Melyet ugy is munkadíjúl

Az embernek odaád.

Hegyek, halmok tája zöldűl

Szőlőfának levelétűl;

Telik szemje drága nedvvel,

Melyet a szív óhajt, kedvel.

Bő szüret lesz, széled a bú...

A borsajtó csikorog;

Harsány zajtól riadoznak

A tetők, a hegysorok.

Ami síkon s bércen terme:

Légy okos, hiv sáfár benne!

Hordd be kévéd, töltsd meg a csűrt,

Uj borod uj tömlőbe szűrd!

Balgatag, ki többre vágyik,

Mikor napról napra van;

Övéinek mikor élhet

Békességben, boldogan!

Ha megtisztel a barátság:

Asztalod teritve lássák;

Hozz fel ót, és hozz fel újat,

Jó, ha a szív felvidúlhat!

Mikor ugy el van borulva,

Mikor rajta annyi seb...

Nyájas órák örömében

Bája gyógyul s csendesebb!

Zivatarban, vak setétben

Elkésett a szerencsétlen!

Nyomor, éhség gyötri, - fázik...

Alig érhet már a házig;

Küszöbödnél, köntöséről

Rázogatván a havat:

Ha félénken bekopogtat,

Nyájasan mondd, hogy: szabad!

Ültesd melléd a melegre,

Mig ki-enged teste, lelke...

Bizalomra, szóra nyerd meg,

S ha elaludt már a gyermek,

Sebhelyét mutatva, - s híven

Beszélvén sok bősz csatát:

Szeld meg neki kenyeredet,

S töltsed színig poharát!