Nyáréji éberség

Benn gyertyafény, künn csillagfényes éjjel,

Kapunk tövén elfojtott szenvedéllyel

Csókok dalolnak szépen, csöndesen.

Én hideg párnán ringatom fejem

És olvasok. A szavak összevesznek,

Szavakból vágyak lesznek

S vágyaktól oly nehéz az ágyam.

Ki olvas most a nyári éjszakában?

Ki gondol most rég elszállott igékre,

Latin bölcsességre?

Mikor kinézhet az égi mezőre,

Hol a szerelmes csillagpárok járnak,

Mikor kileshet a remegő zöldre,

Melynek árnyán a csókok muzsikálnak?

Csak én legyek az olvasó, a bölcs, én,

Csak engem érdekeljen régi törvény,

Mikor örök törvénye szól a vérnek

S csók és csillag beszélnek?

De engem már megcsaltak tavaszok

És megvettek már korai fagyok.

És olvasok, olvasok, olvasok.

Künn csillag ég és benn a könny ragyog,

Csak olvasok.