Nyári dél

Fejem fölött a nap, körültem

Oly csöndes, néma rengeteg,

Nem rezg a lomb; ha zöld nem volna,

Azt gondolnám: megdermedett.

Az erdő mintha hallgatózva

Elfojtaná lélekzetét:

Tán várja, vagy hallgatja épen

A teremtő rendeletét?

Vagy tán az isten átölelte

Ezt a virágos csillagot,

S midőn szerelmét rálehelli:

Csupán szeme, a nap ragyog?...