Nyári est

Szállj le halkan a vidékre,

Nyári alkonyat!

Szőjj a drága lány szivébe

Színes álmokat.

Bontsd ki fátylad’ s hintsd a földre

Balzsamos lehed’,

S szárnyaiddal född be, född be

Titkos üdvemet.

Titkos üdvem, mint az illat,

Hangtalan legyen;

Csak ragyogjon, mint a csillag

Derüs éjjelen.

Néma hold, csak te tekints le

Meghitten reám;

Mig mélázó szemeimbe

Könnyet csalsz, leány.