NYÍLT LEVÉL LUDAS MATYIHOZ

Kedves Ludas Matyi, hisz ön tudja,

Hogy önnek leghőbb híve vagyok,

Oly meleg, sőt forró ön iránt szerelmem,

Mint a márciusi fagyok.

Ön tudja, hogy Önt szeretem,

Mint agyamban a drága kicsi űrt,

S csupa gyöngédségből lesimogatnám

Az ön édes arcáról a bűrt.

Kedves Ludas Matyi, drága,

Ezért hát megbántódva zengem:

Nem foglalkozik velem mostanába,

S direkt a feledés

Vastag papírjával törül ki engem.

Kedves Ludas Matyi, epedve kérem,

Szerepeltesse újra szerény énem,

Ah, fedezzen fel, drágám,

Nem jó ám így lógni felakasztva

A mellőzés szomorú ágán.

Azt kérdi ön, mi volna alkalom,

Megzengeni engem, ó! ön halk barom,

Hát a Leányvásár premiérje,

Direkt rezgett a lelki szakállam,

S ázódott isteni kéjbe,

Amint e silány darabot illetőleg

Belehatoltam a mélybe.

Rossz a szöveg, s a kedvesnek látszó

Zene undok, mint a fülbemászó,

Tehetségtelen a Borbély, sánta a Máthé,

S Zilahy előtt

Ismeretlen a jóízlés-káté.

Bezzeg,

Ha az én Holdamat adnák elő,

Eztet a darabot, eztet,

Eztet a nagy darabot,

Amit akkor írtam,

Mikor a Múzsa hátul

A homlokomba harapott!

Ebbe a darabba jó volna a Máthé,

S Borbély Lili dala se volna gixer,

S végre lapomban dicsérő kritika

Is íródna egyszer.

Ó, kedves Ludas Matyi, ezennel

Tisztelettel felkérem,

Hogy a színtársulat érdekében

Darabomat illetőleg

Minél előbb akcióba lépjen,

S írja ki a lapjába szépen,

Hogyha a Holdamat egyszer, utoljára

Felengedik a dicsőség egére,

Nagy dolog lesz ennek a bére,

Nácikámmal együtt

Vendégszereplésre

Utazunk a legsárgább

Pokol fenekére.

Matyi úr, legyen irgalmas a mája,

Eszközölje ki a reprizemet,

S még jobban fogja önt szeretni

hálás Gyan Thulája.