Nyilvános titok

Mondanám, hogy nem vagy szép, leány,

Hogyha nem néznél tükörbe,

Mondanám, hogy jó sem vagy talán,

Hogyha nem néznél szívedbe.

És ha tükröd s szűd dacára még

Nem tudod, mi szép, mi jó vagy,

Én sem mondom el, mert bájad így

Öntudatlan kétszer oly nagy.

Mondanám, hogy lelkem nem szeret,

Mit mosolygsz - óh, hallga, hallga!

Hadd maradjon szíveinknek ez

Nyilvánságos drága titka!

Boldogíts csak, boldogíts tovább,

És ne tudd - elég ha sejted,

Mint a gyöngyház, oly önkénytelen

Kedvem gyöngyeit ha termed!

Ah, de balga én, ha tőled is

Rejtem, üdvöm mért fecsegni ki?

Vagy nem-é fél boldogságom az,

Hogy nem tudja senki, senki?

Hadd ragyogjon, aki azt hiszi,

Hogy csak irigyelve boldog,

Én homályos csendben élvezek

A lány keblén és mosolygok.