NYUGODJ MEG, HOGYHA TUDSZ...

Ez már: az első őszi szín... ez! -

A nyárvég halk sárgával színez

virágot, levelet.

Ez már az első őszi illat!...

Az igazi nyár már elillant

a háztetők felett...

Megint lehül felpezsdült véred;

a körte már kásásra érett -

s túlérett vagy te is...

Túlérett vagy és túlokos vagy!

Az ért gyümölcs már hidegen hagy...

Már untat a nap is...

Még harsognak a színes selymek,

unszolnak még: a vággyal telj meg!

Tépj selymet s szirmokat!...

Kezedre nézel: a tíz ujjad...

nem tudhat ez már semmi újat...

mind a múlthoz ragadt...

Minden: a múlt... S ez fáj ám... fáj ám...

Új szag szivárg a szőlők táján -

s te menekülve futsz;

Évá-t sóhajtsz a fordítva “ávé”-t.

Pezsgőt innál s öntik a kávét -

Nyugodj meg, hogyha tudsz!