Odysseus búcsúzik

Ez Ithaka, a szürkülő sziget,

Borús olajfák árnya rámborul ma

S egy tűnt gyerekség fonnyadt koszorúja

Övezi át ez elhantolt szivet.

Ez Ithaka. A nyáj lágyan kolompol,

Vén kondás ballag gödölyék után,

Álom porába hull a délután

S a tenger mormol, mint fáradt komondor.

De én e tájon túl emlékezem

Calipsóra virágos éveken

S eszembe jutsz: Circének édes éje

S a szemfödő alatt is fölzokog

A drága múlt és sírván gondolok

Aranyhajú szirének énekére.