OH...!

Oh boldogság! árnyas zöld lugas,

Mért borul rám enyhe sátorod:

Ha szélvészben rengő lombjaid

Féltenem kell, hogy lehullatod!?

A vágyó szív nyugtalan keres...

S nyer szorongást kétséget veled!

- Boldog, kinek nincs mit félteni!

Boldog, akit senki sem szeret!