OH MI SZÉP...

Oh mi szép a vándorélet... oh az

Irigylendő vándormadarak!

Nem tudják ők, nem tudják: mi a tél,

Egy tavaszból másba szállanak.

Vándorolni... vándorolni, mint a

Fecske, mint a gólya, szabadon:

Add e sorsot énnekem, teremtőm!

Hajdan ez volt a kivánatom.

Oh mi szép a házi élet... oh az

Irigylendő házi madarak!

Mit törődnek ők téllel, tavasszal?

Fészkeikben olyan boldogak.

Házasodni, házasodni... élni,

Halni a szerelmi láncokon:

Add e sorsot énnekem, teremtőm!

Mostan ez az én kivánatom!