OKTÁV

A rím, ha rossz szivek tapintják s rossz szemek:

fonák.

A kéz, ha hűs kezek szorítják össze álnokul:

kihűl.

A szív, ha sanda szem tekint belé s belékacag:

remeg.

A nő, ha rossz szívvel megvádolod igaztalan:

zokog.

Az éj, ha sápadt arcon ömlik el:

kinoz.

A víz, ha tisztátlan edénybe jut:

nem tiszta már.

A csók, ha nem csókolják vissza már:

a sírba fut.

A könny, ha nem hiszik, ha éri gúny:

mérges patak.

A költő sorsa átkozott s a könnyje is.

Ő tudja csak!