Olympiai óda

Bástya, arany-pajzsos szülőanyám te,

Nincs nekem a te ügyednél fontosabb

És a vasárnapi viadalnál,

Melyben megbírkózunk Sabáriával.

Sok diadalt is arattunk a versenyeken

(Bár néha kupán is vágott a kudarc,

De ezt csak zárjelek közt zengem,

Hogy az avatatlanok ne hallják)

S ékesíténk tripusokkal házunkat

És ezüst serleggel, okirattal.

Illatozó koszorút

Sokat nyerénk. Fényesek érdemeink

Nesztelen rúgásban a pályateren.

(Bár néha nullára leégtünk.)

Acht, Kronenberger, Weiglhoffer,

A védelem nemtői segítsenek,

(S ne kelljen hívni a mentőt,)

Hogy mindig szűzen maradjon a bástyakapu!

Steiner, Tóth és te Simóka főleg,

Fürge főura a büszke Tiszának,

(Ha ugyan nem változik addig a halfsor.)

Höss, Varga, Beck és Pomacsek esetleg

És Ábrahám, te a Bástya kebelében,

Ti hátvéd, halfsor, csatársor, közép.

Ti piros-feketék mind, valahányan vagytok,

Előre, üdv, tempó, szerencse fel, evoé,

Rajta, hipp, hipp, hurrá, győzelem!

Herczeg, hátha megjön a Gól is!