Önarckép [1]

Fejemen a formák hiába vívtak,

Rút lett az arcom, nyúlt a koponyám

S e bánatos kaosz között a csillag,

Két nagy sötét szem ragyog fényt reám,

Hogy lángjánál a kín és kor redői

Annál mélyebb árnyékot vessenek,

Ó arcom, gúnyos és bús és ti ősi,

Emésztő tüzek síró ismerősi,

Harcok húnyó világa: szép szemek!