Önarckép 1918

Néhány ránccal több a gond az arcon,

Néhány könnyel több a fény a szemben,

Néhány dallal több a bú az ajkon

És se dac, se vád a végzet ellen.

Ilyen ez arc s így néz hűs nyugodtan

A nagy éjbe, mely felé közelget,

Régi társak s álmok várnak ottan,

Többen, mint ahányan itt delelnek.

Régi társak, álmok. Tán a semmi,

Akkor is jobb százszor arra lenni,

Mint lármás vásárodon, valóság.

Áldott semmi, hol nem fáj az agy már,

Hol örökké ünnepel a naptár

S veszteg alszanak a homokórák.