ÖNGYILKOSSÁG...

Ki megcsináltam már a számadást:

ó, mivel öljem én meg magamat!

Golyó?... Gyilkos golyó a két szemem,

két örök seb a homlokcsont alatt...

Mérget vegyek be s habzó ajkamat

bámulják ott az ispotály-cihán?!

Az élet sötét italát iszom -

ó, van-e ennél gyilkosabb cián?...

Vagy a szívemet tőrrel verjem át,

hogy ételhez jussanak az ebek?!

Nincs már szivem. Kimarták a helyét

a korbácsnyelvű hétszer hét sebek!...

Vagy kússzak föl tán tíz emeleten

s onnan vessem le a mélybe magam?!

Hisz már a Nap volt fénylő zsámolyom

s onnan csináltam szaltót hangtalan...

A mérget meg a tőrt meg a golyót

az én kezeim sosem érik el.

Az én halálom: százszoros halál!

Az én halálom az, hogy élni kell!...