Önmagáért való szeretet

Nagyon szeretek valakit. Egy asszonyt

és benne az Isten bújdosó arcát.

Olyan rettenetes, fájdalmas boldogság

ez az önmagáért való szeretet.

Ennek szeretnék emléket állítani,

mely márványnál és ércnél maradandóbb,

vagy félőrülten megrázni a világ

roskadozó pilléreit,

vagy felkavarni a tengert fenekestől

s hullámait az ég falára csapni

és kiáltani: Nézzétek, emberek!

Ezt mind érette teszem.

A szorongató, végnélküli sírás

már-már kibuggyan torkomon.

Egy kismadár repes a mellemben:

úgy szeretne megszabadulni!