Önmegtagadás

Ha csillag volnék Isten trónja mellett,

Mégis csak e porföldre szállanék,

Itt nyílna nékem a boldogság benned,

Minőt számomra mást nem ád az ég.

Ha éden kertének lennék virága,

S rideg lakásod lenne pusztaság,

Vagy vélem jőne éden illatárja,

Vagy hervadnék veled, mint sírvirág.

Körödbe helyze végzetem szeszélye.

S önakarat, ím, számüzésbe visz,

Birásodért ki édenről letenne,

Nyugalmadért elhagy még téged is.