ÖNVÁD

Van-e, ki mer vádolni engem?

Bírám ki lesz itt énnekem?

Egy fehér zászló van kezemben:

Szeplőtelen becsületem.

Gúny, rágalomnyíl visszapattan

E férfimellről nyomtalan;

Vár e kebel, megvíhatatlan,

Hiába csel s ádáz roham.

Vádolni nem mer senki engem;

Sértetlen állok s egyedül;

Nem üldöz, elhagyott az ellen,

A jó barát tisztel s kerül.

Templom e szív, ünnepi csöndjét

Csak magas ének veri fel;

Nem jönnek el, hogy összedöntsék,

Ki jő, borzad s imára kel.

És mégis milyen vad, sötét láng

Égeti folyvást arcomat?

És mégis milyen vad, sötét hang

Jövendöli balsorsomat!

És mégis milyen mardosó kín

Mozdulnom és lélegzenem!

A belső rémek légióin

Megtörik önhitt szellemem.

Bár nékik hozzáférhetetlen

És a tömegnél jobb vagyok:

Vad fájdalom szaggatja keblem,

S bánattól összeroskadok.

Rajtam egy vérfolyam csapott át,

Tátong ezer-ezernyi seb;

Ó, szörnyü kín, ó, rémes önvád:

Én vagyok a legbűnösebb!

Engem vádol minden seb ajka,

Minden kisajtolt drága könny,

Minden sóhaj, melyet sohajta

Tört vágy és meggyilkolt öröm.

Te vagy, te vagy! - kiált az Ínség,

Te okozál minden nyomort,

Te döfted át a szívek szívét,

Te imádtad vakon a port!

A véred mindig bűnre lobban,

És véres bosszuért kiált;

Te reszketél az orgyilokban,

Mely testvérszívet jára át!

Te csillogál a tőr hegyében,

Mely szeretetből ölni tört;

Te vagy, ki más- s önátkaképpen

Megmérgezett minden gyönyört!

Te vagy, te vagy! - kiáltja minden,

Te vagy a bűnös egyedül!

Ott van az ok sötét szivedben,

Hol minden gonosz egyesül. -

S egyszerre látok fölszakadni

Minden siralmat, bút, iszonyt,

Fejem fölött magasra csapni

Mindent, mi vért és átkot ont.

Bűnöst kiált az Összeség rám,

Engem vádol az Egyetem;

Sötét szemek merednek énrám,

S a szégyentől kiég szemem.

Én, én! - kiáltok iszonyodva;

Én, én! - zokog minden parány;

És levék önmagamnak pokla,

S az embert meg nem válthatám!

Minden csöpp vérem azt kiáltja:

Én vagyok a legbűnösebb!

Leroskadok a föld porába,

És fölszakad az ősi seb.

A gyászruhát magamra öltöm,

S arcom rémülve rejtem el:

Nincs bűn ez óriási gömbön,

Melyet nem én követtem el!