ÖREG BARÁTOMHOZ.

Kevés gondod

A napokra,

Gyorsan futnak, - az se bánt!

Virradjanak

Jóra, roszra:

Készen állasz egyaránt.

S bárha multad

Búban gondban

Keserítlen nem maradt:

Szived, melyen

Nyugalom van,

Zsarátnak a hamv alatt!

Homlokod is

Mint a márvány,

Oly redőtlen, oly sima;

Fejed egy-két

Fehér szálán

Mért aggódnál annyira!?

Nem években

Áll a vénség.

De midőn a tűz kihal; -

Ifju lélek!

S az ember még

Hatvan évvel fiatal!

Csillog a bor

A kehelyben,

Jer, közöttünk fogj helyet!

Csatán, borban,

Szerelemben:

Ugy sem érnénk még veled!

És amig mély

Tiszta hangod

Dalainkba elvegyűl:

Van nyugalmas

Vidám arcod

Szilaj kedvünk enyheűl

Jer, taníts meg:

Aggság nélkül

Érni számos éveket!

S hogy a csendes

Este végül

A napnál is szebb lehet!

Jer, taníts meg:

Hogy az élet

Legyen mint nagy folyam,

Legerősebb

Gyorsabb, mélyebb,

Hol a tengerbe rohan!